A teljes hangkép

Infra- és ultrahangok

A „jó” torzítás
kiteljesíti
a zenét

„Őrült beszéd: de van benne rendszer.”
(W. Shakespeare: Hamlet)

Gondolj bele: mi lenne, ha a világ összes zenéje olyan lenne, mint egy túltömörített MP3 – 20 Hz és 20,5 kHz közé szorítva. Ha csak 20 kHz-ig hallanál, olyan lenne, mintha pizzáról leszednéd a sajtot.

A valóságban a hangszerek nem állnak meg a 20 Hz – 20 kHz-es határnál. Pl. egy hegedű, cintányér vagy oboa spektrumában mérhetően jelen vannak 40–80 kHz közötti felharmonikusok is.

Mi pedig hiába nem halljuk őket úgy, mint egy kutya, macska vagy egy madárpók a fülszerveivel (igen, azok is hallanak ultrahangot), az agyunk és a testünk mégis reagál rájuk.

Teljesebb hangkép

A 20 Hz alatti infrahangok és a 20 kHz feletti ultrahangok, olyanok, mint a só a levesben. Megjelenítik a hangszerek valódi tónusát.

Agyműködés

Kutatások kimutatták, hogy ezek a frekvenciatartományok befolyásolják az agyi aktivitást, és természetesebbnek érezzük tőlük a zenét.

Érzelmi közelség

Ezek a frekvenciák olyanok, mint a VIP-jegy a koncerten. Nem látod, nem hallod – de mégis közelebb kerülsz a zenéhez.

Az érzékelhető,
de közvetlenül nem

hallható világ

Infra- és ultrahangok

A fülünk közvetlenül nem érzékeli a 20 kHz feletti sávot. Ezek a hangok viszont intermoduláció révén visszahatnak az alsóbb frekvenciákra, és hozzájárulnak a „realitásérzethez”.

Bővebben:
Meyer, J., & Elko, G. (2000). Ultrasonic components in musical instruments. Journal of the Acoustical Society of America.

Intermoduláció

Ha az ultrahang-összetevők jelen vannak a rendszerben, azok a nemlinearitások miatt „visszakeverődhetnek” a hallható tartományba. Pl: két 30 és 35 kHz-es jel keveredése hallható 5 kHz-es komponenst eredményezhet.

Bővebben:
Fastl, H., & Zwicker, E. (2007). Psychoacoustics: Facts and Models. Springer.

A test is hall

Ez elég vadul hangzik, de gondoljunk a 20 Hz alatti hangokra, amelyeket csak a testünkkel érzékelünk. Erről mindannyiunknak van élménye. Egyes kutatások alátámasztják ezt a felső ultrahang tartomány tekintetében is. Ezek a hangok nem hallásunkon keresztül jutnak el hozzánk, hanem testérzetet keltenek. Az ultrahang energiája rezonálhat a test szöveteiben és bőrfelületén.

Bővebben: Kuribayashi, R. et al. (2017) – ultrahang tartomány és agyi hatás és Oohashi, T. et al. (2000). Inaudible high-frequency sounds affect brain activity: hypersonic effect.

Ezek a hatások sok high end rendszerben természetesen megtörténnek. Mi tudatosan törekszünk rá és figyelembe vesszük az ultrahang tartományt a tervezésnél.

Az eredmény?

Gazdagabb hangkép. A természetes torzítás tehát nem hiba, hanem lehetőség.